Bányásznapi témafejtegetés
Értékek a mélységben
Jó szerencsét! - köszöntik egymást a bányászok Magyarországon már 1893 óta, ám hogy én miért időzítettem éppen mára ezt a bejegyzést? Ugyanis szeptember első vasárnapján a nehéz bányamunkák végzőit ünnepeljük, a bányászok fáradozásai előtt pedig mi, ásványkedvelők is mélyen meghajlunk. Mai blogcikkemmel megpróbálok a szokottnál egy picit mélyebbre ásni, hogy körbejárhassuk azt a nélkülözhetetlen és kicsit sem veszélytelen terepet, ami a bányászat világa.
Jó szerencse és bányavirágok
Talán még sohasem gondoltál bele, de a bányászat története egyidős az emberiségével, hiszen amikor az ősember a keze ügyébe kerülő ásványi nyersanyagból elkészítette az első szerszámát (kovakő), tudtán kívül már bányászattal foglalkozott.
Ha pedig a számokat nézzük, találhatunk például egy kb. 6000 éves obszidiánbányát a Sümeg, Tata-Kálváriadomb és Miskolc-Avashegy területén, valamint i.e. 3500 körüli datálással a Sínai-félszigeten egy türkizbányát is feltártak, amely a föld alatti bányászat példája az aknák és tárók megléte által.
Bányászat alatt általában nyersanyagok felszínre hozására gondolunk csak, azonban a bányászok munkájára szükség volt Egyiptomban az óriási méretű föld alatti temetkezési helyek és templomok kialakításakor is. A korai kelta kultúrák mára már híressé vált gigantikus kőépítményeivel kapcsolatban leginkább a funkciójuk és a robosztus kőzethasábok mozgatása szokta a beszéd tárgyát képezni, azonban ezek alapanyagaihoz szintén bányászattal jutottak hozzá.
A bányászat története a 18. századtól dokumentált. Haladjunk egy kicsit az időben és térben: hazánkban a 19-20. században alakult ki a mélyművelésű szénbányászat, köszönhetően a szénnek, amely az ezidőben megindult ipari-társadalmi fejlődés mozgatórugója volt. De hogy mi is az a mélyművelés?
Általában az ásványi anyagok többféle eljárással is kinyerhetők.
A külszíni fejtés lényege, hogy a hasznosítható ásványi nyersanyag felett található, ún. fedő kőzeteket teljesen eltávolítják. Ez akár több száz méter mélységet is jelenthet.
Másik módszer a mélyművelés, amikor csak részben takarítják el vagy bontják meg a fedő kőzeteket vagy a talajt, és a hasznosítandó nyersanyaghoz külön erre a célra létrehozott létesítményen keresztül (akna, táró, altáró, lejtakna) jutnak el és termelik ki.
Emellett említhetjük még a fúrólyukakkal történő kitermelést, és víz alatti bányászatot is, mely utóbbi kotróhajó és szivattyúk bevetésével zajlik.
Már a kinyerési módokat nézve is sejthetjük, hogy a bányamunka nehéz és veszélyes. Nem véletlen, hogy éppen a „Jó szerencsét!” lett a bányászok hivatalos üdvözlési formája.
A testi épséget vagy akár az életet is veszélyeztető események elhárításáért a középkori bányászok Szent Borbálához fordultak, akit többek között a bányászat, kohászat, tűzszerészet védőszentjeként tisztelnek. Magyarországon először Selmecbányán volt jellemző a Borbála-tisztelet, és innen terjedt el a felvidéki bányavárosokban, majd vált az ország egész területén általánossá a 15. századra.
Nem gondolnám, hogy a nyersanyagok kitermelése lenne a legalkalmasabb terület a divatozás számára, és erről nincs is szó, de érdekesség, hogy az első egyenruhát éppen a bányászok tudhatták magukénak, amely alig díszített fekete öltönyből, zöld színű nyakkendőből és sapkából állt, a gombokon a bányászjelvénnyel, ami a keresztbe tett nyeles ék és kalapács.
Az egyenruha tartozékának számított továbbá a pipán kívül a farbőr, amely fekete és durva disznóbőrből készült védőeszközt jelentett. Ezt a bányász bőrszíjjal a derekára csatolta, így a meredek vagy szűk vágatokban való lecsúszáskor védeni tudta vele az ülepét és a nadrágját is.
A bányavilág szépségei
Szereted az ásványokat, de a bányavirágról még sohasem hallottál? Pedig biztos, hogy igen, hiszen nem másról van szó, mint a bányák falain, hasadékaiban keletkező hegyikristályról. A feljegyzések szerint az elnevezés erdélyi bányászoktól származik, akik a föld sötét gyomrában végzett fáradtságos munkájuk folyamán gyakran találtak gyönyörű kifejlődésű ásványtársulásokat.
És ha már ásványok és kutakodás, fontos elmondani, hogy az ásványgyűjtés sem mentes a kockázatoktól, ráadásul sok esetben engedélyhez kötött. Legveszélyesebb gyűjtőhelynek a régi bányák és működő üzemek számítanak, a szakemberek sokszor inkább a meddőhányókat ajánlják, bár ezek instabil halmok lehetnek. Sziklafalak, kőomlások, útbevágások mentén is legyünk nagyon körültekintőek, ha a magunk kezébe vennénk az ásványok összegyűjtését.
A szakszerű felszerelés egyik legfontosabb kelléke a speciális acélból készült geológuskalapács, amelynek ferdén lecsapott éle van, ezzel gátolva meg, hogy szilánkok váljanak le róla. A geológusvésők hasonló kiképzésűek, ám a védőszemüveget sem érdemes otthon hagyni. Emellett a védősisak és fényvisszaverő mellény is gyakori útitársak, csakúgy mint a rosta, a bontókanál és a különféle tisztítóecsetek.
Itthoni terepen
Készen állunk, de merre is induljunk el? Magyarországon belül szinte bármerre, hiszen lelőhelyek tekintetében kifejezetten jól állunk (számuk bőven meghaladja a 600-at). Íme itt egy felsorolás, hátha kiderül, hogy a lakóhelyedtől nem is kell messzire zarándokolj, ha saját magad szeretnéd meglelni legújabb kincsedet.
Aggtelek-Rudabányai-hegység, Alföld, Bakony és Keszthelyi-hegység, Balaton-felvidék, Börzsöny, Bükk és Upponyi-hegység, Cserehát, Cserhát és Karancs-Medves, Gerecse és Vértes, Gömör-Tornai-karszt, Kemenes-alja, Kisalföld, Kőszegi-hegység, Mátra, Mecsek, Mezőföld, Pilis és Budai-hegység, Soproni-hegység, Szendrői-hegység, Tokaji-hegység, Velencei-hegység és Szabadbattyáni-rög, Villányi-hegység, Visegrádi-hegység, Zempléni-hegység, valamint a Duna és a Tisza hordalékai.
Számunkra a Mátra a legkedvesebb ezek körül, hiszen legutóbbi szépségeink innen, egészen pontosan Gyöngyösoroszi térségéből származnak.
A község vonzáskörzetéhez majdnem egy tucat lelőhely tartozik, többek között az altáró, és a Gyöngyösoroszi ércbánya mélyszintjei, ahol lila, zöld, sárga és fehér színű fluoritok, hegyikristály, kalcit és ametiszt kristálycsoportok bújtak meg. A Károly-táró környéki meddőhányók hazánk legnagyobb teléres ólom-cinkérc előfordulása, ahol 1986-ig zajlott bányászás. A telérek uralkodó ásványa a kvarc (ametiszt, hegyikristály, kalcedon). A Jegykő-patak völgyében három kovás-telér húzódik, itt barittal és kalcittal ékesített kvarckristályok várják a gyűjtőket. A Száraz-patak–Furmin–Károlyvár közötti kovás feltárások a kvarcváltozatok szerelmeseinek kedvelt helye lehet, hiszen a patakmedrekben, lejtőtörmelékben és más gyűjtők által létrehozott gödrökben jáspis, kalcedon, opál és kristályos kvarc gyűjthető, emellett kék sávos kalcedonos repedéskitöltések vagy akár színes achátok is.
Gyöngyösoroszi kincseit ide kattintva » csodálhatod meg, és ha megtetszik valamelyik, még útnak indulnod sem kell.
Ám ha mégis felkerekednél, terveidhez jó szerencsét és csodálatos bányavirágokat kívánok!
Gondolva azokra is, akik inkább gyakorlottakra bízzák a gyűjtést, kínálatunkban változatos kristálycsoportok és nyers tömbök, valamint csiszolt marokkövek is helyet kaptak:
Trepinszki T. Ági, Holisztikus tanácsadó
Copyright © 2022 Gyöngybarlang®
Tetszett a cikk? Akkor kérd az ingyenes ásványos-gyöngyös híreket is!
Szeretnél elsőként értesülni a legfrissebb ásványos-gyöngyös hírekről, akciókról és újdonságokról? Iratkozz fel a Gyöngybarlang hírlevelére: