Engedd el, hogy elengedjen

Külső-belső nagytakarítás

Természetesnek vesszük, hogy az életterünkre bizonyos időközönként ráfér a takarítás és rendet kell benne rakjunk. Ugyanígy azt is elfogadjuk, hogy a szervezetünknek segít, ha időnként méregtelenítjük. Miért lenne ez a lelkünkkel másként? Ahogyan egy szoba megtelik pormacskákkal, úgy lelkileg is besokallhatunk a cipelt „batyuktól”. És sokszor érzelmi okai vannak annak, ha valakinek a lakása olyan, akár egy raktár. Tarts velem, és poroljuk le együtt a ragaszkodás-elengedés ősi témáját.

Az őrizgetés lélektanáról

Rendet tenni jó. Legalábbis felemelő az az érzés, amikor végzünk a nagytakarítással, és tisztaság, átláthatóság vesz körbe minket. Megkönnyebbülés és elégedettség tölt el, ami már önmagában kihatással van a lelkiállapotunkra.

Mondják, hogy ahogyan bent, úgy kint, azaz, akinek a lelkében rendezettség van, az a környezetében is megnyilvánul. És fordítva is igaz: sokan próbálnak maguk körül azért rendet tartani, hátha az elősegíti a belső zűrzavar elsimulását is. Lehet, hogy a rendrakás kezdetben pótcselekvés, a valódi problémamegoldás kerülgetése, de induló lépésnek ez is megteszi.

Kezdőnapnak pedig mondjuk a szombati, hiszen 2023-ban szeptember 16-ára esik az ENSZ által 1992-ben meghirdetett Takarítási világnap, ami főleg környezetvédelmi jellegű: többek között szemétszedés, hulladékszelektálás, és az otthoni lomtalanításban kiköltöztetett tárgyak jótékony felajánlása zajlik ekkor világszerte. De mi van abban az esetben, amikor nem lustaság vagy igénytelenség az oka annak, ha valaki képtelen bizonyos dolgoktól megválni?

Tény, hogy a tárgyak életutunk mérföldköveinek emlékőrei, pl. egy ruhadarab, amit az első fizetésemeléskor vettünk (de már nem jó ránk és különben is foltos lett), vagy a nagybácsi kedvenc faragott gyufatartója (ami gondosan el van csomagolva, így esélye sincs arra, hogy szükség esetén a kezünk ügyébe kerüljön). Mindezekhez kötődünk, de őszintén szólva kicsit útban vannak, helyet foglalnak, törölgetni kell őket, és mindez frusztráló. Miért őrizgessük tovább vagy sokkal inkább: hogyan ne őrizgessük tovább?

Talán Neked is van olyan használati tárgyad, amit kerülgetsz: ugyan szeretnéd beépíteni a mindennapi életedbe, de kapcsolódik hozzá egy félelem, ami meggátolja a használatát. Félted attól, hogy megrongálódik vagy elhasználódik, ezért óvod. Kreatív alapanyagoknál gyakran hallani, hogy érintetlenül őrizgetik, mert így még minden lehet belőle, még benne van végtelen lehetőség, és nincsen elpazarolva vagy elrontva sem. Esetleg nem jön az ihlet, így „jó lesz majd még valamire”. Ott áll, akár évek óta. De miért ijesztő a gondolat, hogy megváljunk tőle?

Ilyenkor érdemes szembenézni az érzéseinkkel és megvizsgálni, hogy mi van mögötte. Mitől is félünk pontosan? Aktuális-e még ez a félelem? Mi az a legrosszabb eshetőség, ami bekövetkezhet, ha használjuk vagy ha túladunk rajta? Lehetséges, hogy félelmünk csupán a múltban gyökerezik, és már régen elvesztette az aktualitását, vagy aggodalmunk a jelenlegi körülmények között nem is igazolódhat be.

Természetesen minden típusú elengedésre időt kell hagyni. Néha egyik percről a másikra sikerül feloldani a félelmet és ragaszkodást, néha hosszabb a folyamat. Nem véletlenül nevezik a szakemberek ezt is gyásznak, hiszen az elszakadás tárgyak esetén sem mindig könnyű. Elvégre személyekhez és dolgokhoz is ugyanúgy érzelmek kötnek: emlékek, remények, tervek, amiket nem egyszerű elengedni.

Még akkor sem, ha sokszor semmire nem tudjuk használni az adott tárgyat, de ez az egy kézzelfogható emlékünk maradt attól a számunkra fontos személytől, akitől egykor ajándékba kaptuk vagy akitől örököltük. Ezért ragaszkodunk a tárgyhoz is, ahogyan a személyhez tettük. Nyilván, háztartásonként egy-két ilyen nosztalgikus kincs őrzése még nem okoz gondot, ám gondolj bele, hová vezetne, ha minden fontos személytől tartogatnál egy-egy valamit. Az már lerakattá változtatná az otthonodat.

Az elengedés miatti belső küzdelem egy energiablokk, ami akár fizikai betegséggé és fájdalommá is alakulhat. Ám tudnunk kell, hogy ez a lemondás, ez a veszteség nem isten csapása, nem ellenünk történik, hanem értünk. Megmutatja, amikor nem vagyunk a saját utunkon, és odavezet minket. Nem a végeredmény a legfontosabb, maga a gyógyulás útja jelenti a tanulást, a fejlődést. Egy tárgytól való megválással az ugyan valóban más szerepet kap (hiszen amíg nálam csak egy lom volt, ami ott állt már 2 éve, más számára hatalmas kincs lehet), de ebből új, hasznos dolog következhet. Bennem ennek elfogadása egy blokkot okozott, de ennek az oldása a testben elvezet egy úton az egészséges végeredményhez, nagy célokhoz, a teremtéshez. Tehát magában a fájdalomban már ott van a teremtés is. Ezért a fájdalmat, betegséget ne szomorúan éljük meg, hanem boldogsággal, és akkor gyorsabban át is lendülünk az egészség felé, hiszen pozitív energiával körbevéve hamarabb gyógyul a test. A fájdalom általa gyorsabban átalakul egészséggé.

Ha úgy érzed, szükséged van egy kis természetes támogatásra, akkor a blokkoldásban és így az elengedés megkönnyítésében ásványok terén leginkább az amazonit, gránát, larimár, mohaachát, obszidián, rutilkvarc és turmalin jeleskedik.

A mellőzés miatt ráadásul a használati eszközből idővel emléktárgy válik, amit féltünk és őrizgetünk. Ilyenkor megoldás lehet, ha fejben „visszaminősítjük” muzeális kincsből használati tárggyá, és beépítjük a hétköznapjainkba. Meg kell találni azt a feloldó mondatot vagy gondolatot, ami a használatot elősegítheti. Ne ijedjünk meg attól, ha ez lassan megy. Adjuk meg magunknak az időt. Hidd el, közben jönni fog a lecke is, hogy tényleg akarod ezt még használni? Kiderül, hogy valóban szükséged van-e rá.

A dolgoktól való megválást a „szegénységi fogadalom" is megnehezíti, amely hibás önértékelésünkből táplálkozva azt mondatja velünk: nem érdemeljük meg, hogy költsünk magunkra, ezért a szekrényben tároljuk az évek óta fel nem vett ruhákat, csak mert sajnálunk pénzt áldozni a saját szükségleteinkre, arra, hogy újakat vegyünk. Ez költséges dolgokra még inkább igaz lehet, ezért áll a kertben pl. az évek óta használaton kívüli autó. Számolj le ezzel a hibás programmal a fejedben! Megérdemled, hogy élettel teli dolgok vegyenek körül az idejétmúltak helyett.

A fokozatos elidegenítésben segítséget jelenthet, ha egyre távolabb helyezzük magunktól az adott, feleslegessé váló tárgyat. Pl. először a szobából levisszük a háziraktárként működő pincébe, kicsit később pedig kiköltöztetjük a kerti kisházba. Ha néhány hónap, esetleg 1 év múlva még mindig nem volt rá szükség és eszünkbe sem jutott, akkor felkészültünk a búcsúzásra.

Attól tartasz, hogy kidobásával a tárgy „nem tölthetné be a sorsát és szerepét”? Akkor add el vagy ajánld fel jótékonysági gyűjtésen. Így biztosan megtalálja méltó helyét, ismét örömet okoz majd másnak, benned pedig az elválás nehézségét jó érzés válthatja fel.

Ráadásul praktikussági szempontból sem hátrány, ha lesz férőhely az újdonságoknak, és kényelmesen, rendezetten elférsz. A szabaddá vált hely energiája ugyanis idővel be fogja vonzani az újat az életedbe. Ez persze nem csak a materiális dolgokra igaz: annyi új tapasztalás és élmény vár Téged nap mint nap, amihez kell a lelked befogadóképessége. Nem köthetik le az idejétmúlt érzések és félelmek. Ahogyan törött vagy sérült tárgyak helyett is mennyivel nagyszerűbb csupa hasznossal, éppel és széppel venni körbe magadat, nem igaz? :)

Felszabadító nagytakarítást kívánok Neked!

Trepinszki T. Ági, Holisztikus tanácsadó

Tetszett a cikk? Akkor kérd az ingyenes ásványos-gyöngyös híreket is!

Szeretnél elsőként értesülni a legfrissebb ásványos-gyöngyös hírekről, akciókról és újdonságokról? Iratkozz fel a Gyöngybarlang hírlevelére:

Vissza