Így garantáljuk ásványaink valódiságát

Így garantáljuk ásványaink valódiságát
Ha kell törünk, karcolunk, égetünk, savazunk...

Amikor személyesen megyünk ki vásárolni beszállító partnereinkhez, akkor könnyű dolgunk van, hiszen ilyenkor közvetlenül megvizsgálhatjuk a termékeket. De amikor interneten keresztül adunk le megrendeléseket távoli országokba, akkor kénytelenek vagyunk néhány (nyilván előnyösen beállított) termékképre és az eladó által megfogalmazott (tehát szintén erősen szubjektív) termékleírásra hagyatkozni. Ha itt minden rendben lévőnek tűnik, akkor leadjuk a rendelést, de egy új és számunkra ismeretlen cég esetében mi is óvatosak vagyunk, így elsőre próbaképp csak egy kisebb mennyiséget rendelünk, hiszen ebben a műfajban ismeretlen a visszáruzás fogalma.

Lássuk tehát, hogy kétely esetén, műszeres anyagvizsgálat híján milyen lehetőségeink és eszközeink vannak nekünk a boltban arra, hogy egy féldrágakő valódiságát megállapítsuk. (A lenti módszerek közül egy-egy új terméknél néha többet is bevetünk, mielőtt az forgalomba kerül.)

Oldószeres mosás

Az első, ami szemet szúr a frissen érkezett alapanyagok kicsomagolásakor, az, ha az anyagnak egyszerűen „túl szép színe” van.

Mára sajnos kialakult rutin az ásványkereskedelemben, hogy bizony vannak olyan termékek, amiket szinte minden beszállító úgy próbál eladhatóbbá tenni, hogy az egyébként valódi, természetes, de nem csúcsminőségű anyagot szinte egymásra licitálva, egyre élénkebb színűre próbál „varázsolni”.

Az ilyen áru azonnal egy acetonos fürdőben találja magát, ahol néhány órát is eltölthet, nehogy a felületét borító festékanyag később (például egy nyaklánc esetén) a gyanútlan vásárló nyakát vagy gallérját fogja meg. Ez alap, enélkül ki sem kerülhet a termék az eladótérbe.

Savazás

Leginkább a gyöngyház, shell pearl, nagyritkán a tenyésztett gyöngy alapanyagnál jöhet szóba, illetve az ásványok között a különböző kalcitváltozatok azonosításakor van szükség arra, hogy megvizsgáljuk, hogyan viselkednek ezek az anyagok a savakkal szemben. Erre a célra a közönséges háztartási sósav 10-15%-os oldatát használjuk, természetesen fokozottan ügyelve az ilyenkor szokásos biztonsági rendszabályok betartására.

Fontos látni, hogy a híg sósav oldja-e a kérdéses anyagot, ha igen, akkor milyen sebességgel és intenzitással teszi azt, illetve, hogy a folyamat végén marad-e vissza oldhatatlan maradék. E tényezőket összesítve már könnyen be lehet azonosítani a gyöngyök és kalcitok valódiságát.

Törés

Ha az elsődleges szemrevételezés során felmerül a gyanú, hogy valami turpisságot műveltek az eladók, hogy a portékájuk minőségét jobbnak tüntessék fel a valóságosnál, akkor bizony fel kell áldozni néhány szemet a beérkezett alapanyagszálakról. (Sajnos vagy szerencsére ezeken a szálakon mindig találni olyan hibás, sérült, deformált szemeket, amik amúgy is kirostálásra kerülnének a felhasználás során. Ezekért tehát nem kár, így különösebb szívfájdalom nélkül törjük össze őket.)

A törési felületet egy 10-szeres (max. 20-szoros) nagyítású nagyítólencse segítségével vizsgáljuk meg, így sok hasznos információt kapunk az adott ásványról, és arról, hogy esetleg mivel próbálták helyettesíteni azt. Láttunk már lápisznak árult festett jádét (ráadásul nem is volt rossz az utánzat összhatása, mivel még a pirites elegyrészekről is gondoskodtak); vagy türkinitnek titulált (a külső felületén még a rá jellemző erezet szerű rajzolattal is bíró) de valójában közönséges stukatúr gipsz és víz keverékéből készült, belül hófehér golyókat, aminek csak a külső fél milliméteres részét itatta át a festék.

Kellő gyakorlattal az alapanyagszálakat alkotó golyókat úgy is el lehet törni, hogy a rajtuk átmenő furat teljes hosszában látható lesz. Ezeknek a furatoknak a belső felülete szintén sok mindent elárul az anyagról, és a legtöbbször ez a rész bizonyítja azt is, ha például üveggel helyettesítették az egyébként a természetben átlátszóként előforduló alapanyagot. Ilyenkor ugyanis a furat felülete fényesen tükörsima, ezzel szemben, ha egy valódi ásványgolyót fúrnak át kemény gyémántszemcsés fúróval, akkor a lyuk belső felülete mindig finoman érdes és karcos, sohasem sima és áttetsző, hanem matt, inkább olyasmi, mintha tejüveg lenne.

Égetés

Az ásványok többségénél gond nélkül megtehetjük, hogy gázlángban akár vörösizzásig hevítjük őket, lehűlve azonban ezek változatlanok maradnak. (Erre a célra vagy a konyhai gázégőt használjuk, vagy valamilyen propán-bután gázégő tiszta, nem kormozó lángját.) 

Ha bármilyen festékanyagot használtak arra, hogy a terméknek eladhatóbb megjelenést kölcsönözzenek, vagy valamilyen műgyantát sajtoltak az anyagba, hogy az állékonyságán javítsanak, akkor az a gázláng hatására elég jellegzetes módon ég ki belőle. Ilyenkor fontos lehet az égetés után visszamaradt anyagnak a vizsgálata is.

Durvább esetben a teljes nyersanyagot műanyagból készült utánzattal próbálják helyettesíteni, ilyenkor az teljes egészében a lángok martaléka lesz. (Mi pedig ismét gazdagabbak leszünk egy tanulsággal.)

100%, hogy a Gyöngybarlangban minden eredeti

Amint a fentiekből is látható, jómagam és kollégáim sok-sok fortélyt bevetünk annak érdekében, hogy csak garantáltan valódi, természetes úton létrejött alapanyagokat kínáljunk vásárlóinknak és partnereinknek. Mindezeknek a vizsgálatoknak köszönhető az is, hogy termékeink eredetiségére 100% garanciát vállalunk. Amit itt vásárolsz, abban biztos lehetsz, hogy tényleg az, ami. 

Tovább a valódi ásványokból készült ékszerekhez »

Tovább a tenyésztett gyöngy termékekhez »

Copyright © 2020 Gyöngybarlang®