Saját tervezésű egyedi igazgyöngy karkötők ásványokkal kombinálva
A valódi ásványok és a válogatott édesvízi gyöngyök játékos kombinációjából lenyűgöző ékszerek születtek, melyek egyszerre elegánsak és mutatósak. Ezek a sehol máshol nem kapható egyedi igazgyöngy karkötők egytől-egyig a Gyöngybarlang kreatív tervezőcsapatának alkotásai, így biztosan nem fognak Veled szembejönni az utcán. A legkisebbekre is gondoltunk, így többféle gyermek- és ifjúsági modellt is találsz kínálatunkban. Ha többet szeretnél megtudni a tenyésztett gyöngyökről, görgess le a terméklista alatti részhez!
Igazgyöngy kisokos
A gemmológia (a drágakövekkel foglalkozó tudományág) ma is a szerves eredetű drágakövek egyikeként tartja számon.
Elvileg minden mészvázú puhatestű képes a gyöngyképzésre (a magyarországi édesvízi kagylókban is gyakran találhatók apró gyöngyszemek), de csak néhány, többnyire az Ostrea nemzetségbe tartozó kagylófaj képes akkora gyöngyszemeket növeszteni, amik már ékszerek készítésére is felhasználhatók. Ezt a kagylóban megnövő gyöngyöt nevezik köznyelven igazgyöngynek.
Maga a gyöngy a puhatestű héja és lágy része közé kerülő idegen test által okozott irritáció miatt jön létre, mert az állat – ha már kilökni nem tudja – védekezésül ugyanazzal a gyöngyházfényű védőréteggel vonja be ezt az idegen anyagot, mint ami egyébként a kagylóhéj belső oldalát is borítja.
Ez a védőréteg milliárdnyi, egymást többé-kevésbé zsindelyszerűen átfedő, kb. 15 x 0,5 µm (azaz 0,015 x 0,0005 mm) nagyságú, leheletvékony, kristályos aragonit lemezkék alkotta rétegek százaiból, és az azokat összetartó rugalmas, szerves polimerekből álló kötőanyagból épül fel.
A gyöngy felületére beeső fénysugarak akár több tucat ilyen aragonit lemezkén is áthatolhatnak mielőtt – többszörös fénytörést szenvedve – visszaverőnek, így hozzák létre azt a selymes, gyöngyházfényű ragyogást, ami az igazgyöngyöt olyan különlegessé teszi.
Éppen ezért kell különös gondot fordítani a gyöngyből készült ékszerek tárolására és karbantartására, hogy a benne lévő szerves polimerek ne veszítsék el rugalmasságukat, mert az a felületük kiszáradásához, a gyöngy fényének elvesztéséhez, végső soron pedig töredezéséhez vezet.
Régebben a ritkasága folytán az igazgyöngy az uralkodók vagy az igazán tehetős emberek kiváltsága volt. Éppen ez a ritkaság és keresettség volt az oka annak, hogy kísérletezni kezdtek a gyöngyök mesterséges tenyésztésével, ami végül a XIX. század vége felé, 1883-ban a japán Kokishi Mikimoto módszerével sikerrel is járt.
A tenyésztett gyöngyöknek azóta számos fajtája alakult ki a tenyésztés helye (édes- vagy sósvízi), a tenyésztéshez felhasznált kagylók, valamint a beültetett idegen anyag fajtája szerint.
