Igazgyöngy, az örök elegancia megtestesítője

"Egy gyönggyel felékszerezett nő elegáns, mégis nemesen egyszerű, így időtlen szépséget áraszt." (Coco Chanel)
Válogass Te is tenyésztett igazgyöngy ékszereink hatalmas választékából!

Amennyiben viszonteladóként érdeklődsz az itt látható igazgyöngy ékszerek iránt, nagyker választékunk eléréséhez kattints ide »

A gyöngyöt – az igazgyöngyöt, ami mindig is a csodálat tárgyát képezte – az emberek már több mint 6000 éve használják ékszerek készítésére. A gemmológia (a drágakövekkel foglalkozó tudományág) ma is a szerves eredetű drágakövek egyikeként tartja számon az igazgyöngyöt.

Elvileg minden mészvázú puhatestű képes a gyöngyképzésre (a magyarországi édesvízi kagylókban is gyakran találhatók apró gyöngyszemek), de csak néhány, többnyire az Ostrea nemzetségbe tartozó kagylófaj képes akkora gyöngyszemeket növeszteni, amik már ékszerek készítésére is felhasználhatók. Ezt a kagylóban megnövő gyöngyöt nevezik köznyelven igazgyöngynek.

Maga a gyöngy a puhatestű héja és lágy része közé kerülő idegen test által okozott irritáció miatt jön létre, mert az állat – ha már kilökni nem tudja – védekezésül ugyan azzal a gyöngyházfényű védőréteggel vonja be ezt az idegen anyagot, mint ami egyébként a kagylóhéj belső oldalát is borítja. 

Ez a védőréteg milliárdnyi, egymást többé-kevésbé zsindelyszerűen átfedő, kb. 15 x 0,5 µm (azaz 0,015 x 0,0005 mm) nagyságú, leheletvékony, kristályos aragonit lemezkékből álló rétegek százaiból és az azokat összetartó rugalmas, szerves polimerekből álló kötőanyagból épül fel.

A gyöngy felületére beeső fénysugarak akár több tucat ilyen aragonit lemezkén is áthatolhatnak, mielőtt – többszörös fénytörést szenvedve – visszaverőnek, így hozzák létre azt a selymes, gyöngyházfényű ragyogást, ami az igazgyöngyöt olyan különlegessé teszi.

Éppen ezért kell különös gondot fordítani a gyöngyből készült ékszerek tárolására és karbantartására, hogy a benne lévő szerves polimerek ne veszítsék el rugalmasságukat, mert az a felületük kiszáradásához, fényének elvesztéséhez, végső soron pedig töredezéséhez vezet.

Régebben a ritkasága folytán ai igazgyöngy az uralkodók vagy az igazán tehetős emberek kiváltsága volt. Éppen ez a ritkaság és keresettség volt az oka annak, hogy kísérletezni kezdtek a gyöngyök mesterséges tenyésztésével, ami végül a XIX. század vége felé, 1883-ban, a japán Kokishi Mikimoto módszerével sikerrel is járt.

A tenyésztett gyöngyöknek azóta számos fajtája alakult ki a tenyésztés helye (édes- vagy sósvízi), a tenyésztéshez felhasznált kagylók, valamint a beültetett idegen anyag fajtája szerint.